Kudarc és újrakezdés

Nemrégiben volt egy autóbalesetünk. Óvodába vittem reggel a gyerekeket, amikor nagy sebességgel belénk jöttek oldalról. Csodával határos módon mindannyian sérülés nélkül szálltunk ki a totálkárosra tört autóból. Azt a napot enyhén sokkos állapotban töltöttem, hol sírva, hol kábán kódorogtam fel-alá a lakásban. Ilyenkor az ember óhatatlanul azt forgatja a fejében, hogy mit lehetett volna másképp csinálni és hogy komolyabb bajunk is történhetett volna. Aztán lassacskán elmúlt a sokk is és estére csak a rettegés maradt, hogy másnap újra be kell majd ülnöm az autóba és ez megtörténhet velünk bármikor még egyszer.

Hasonló szituációval találhatjuk magunkat szembe nyelvtanulás közben is. Sok tanulóval előfordul nyelvtanulásuk során, hogy olyan kudarcélményt élnek meg, aminek hatására a tanulási folyamat jelentősen lelassul, nehézkessé válik, vagy rosszabb esetben akár teljes egészében fel is adják a nyelvtanulást. Mivel nem akarnak szembesülni újra a kudarcokkal teli élményekkel, gyakran lezárják azzal, “hogy ez nekik nem megy”.

Mi történik ilyenkor a motivációval?

Egy ilyen élmény sajnos képes akár teljesen kiölni az emberből a motivációt. Teszünk-veszünk gépiesen, de az igazi hajtóerő hiányzik a cselekedeteink mögül. Eközben időről-időre újra előjön a kellemetlen érzés, vagy akár a szorongás, ami az adott tevékenységhez kötődik és ez rövid időn belül végleg elveheti az ember kedvét attól, hogy tovább próbálkozzon a nyelvtanulással. Hiszen ki akarna időt és energiát fektetni olyan tevékenységbe, amely nem hoz semmiféle eredményt? Nagyon fontos azonban, hogy felismerd:

a hiba nem benned van!

A szinte elkerülhetetlenül felmerülő kudarcokat okozó hiba nem a nyelvtanulókban, vagy a motiváció hiányában, hanem az alapvetően rossz módszertanban keresendő. A tanárok akaratuk ellenére is önmaguk béklyózzák meg a diákjaikat azáltal, hogy a németül gondolkodást és a német nyelv logikájának megértését ígérik, de e mögött az ígéret mögött szinte minden esetben a magyar nyelvű nyelvtani magyarázatok és a vég nélküli memorizálgatás csapdája rejlik. Ezek nem segítik elő a tanuló nyelvi fejlődését, ugyanis a németül való gondolkodás kialakulását pont a magyar nyelvbe való kapaszkodás és az unásig gyakorolt formulák akadályozzák meg. Tehát a tanuló egy ponton elkerülhetetlenül azzal fog szembesülni, hogy csak öli bele az idejét és energiáját a nyelvtanulásba és mégsem jön a várt eredmény.

Ilyenkor automatikusan merül fel az emberben a kérdés: bennem van a hiba? Mit csinálok rosszul? Ezekre a kérdésekre a tanári oldalról a standard válaszok a következők szoktak lenni: “Nem tanulsz elég keményen!” vagy “Nem vagy elég motivált!” vagy “Még több időt kell fektetned a szavak tanulásába!”. A legvégső esetben pedig mindig rá lehet fogni a dolgot a “nyelvérzék hiányára”. Mert ugye akinek nincs nyelvérzéke, az nem is fog tudni rendesen elsajátítani egy nyelvet… De valóban így van ez?

Tényleg bele kell törődnünk a kudarcba?

Nem, nem kell és nem is szabad. Csak azért, mert egyszer valahol megfeneklett a nyelvtanulásod, nem szabad azt hinned, hogy te nem vagy képes rá. Bárki képes a német nyelv elsajátítására. Tehát ha azt tapasztalod, hogy újra és újra nekifutsz a falnak és mindig visszacsúszol róla, akkor mindenképp érdemes újragondolnod az általad alkalmazott tanulási stratégiát.

Németet csak németül …

Az értéshez és a beszéd készségszintű elsajátításához neked CSAK A NYELV KELL – nem több és nem kevesebb. Magyar nyelvi környezetben nem fogsz elegendő német nyelvet hallani ahhoz, hogy kialakuljon benned a nyelv érzés szintű ismerete. A magyarul betanult és gyakorolt nyelvtan nem segít hozzá a folyékony német beszédhez. A németet a saját füleddel kell hallanod. Méghozzá nagy mennyiségben, hogy első kézből szerzett tapasztalatod legyen arról, hogy mit hogyan kell használni. Hogy a füledbe másszon és képes legyél önmagadban felépíteni a nyelvet.

Újrakezdés …

Lehet hogy egy kudarcokkal tűzdelt úton járva nehéz azt mondani, hogy igen, nekifutok újra és megpróbálom másképp, de hidd el, érdemes! Mert ha a kudarc után összeszorítod a fogad és újra belevágsz a tanulásba, magolás helyett a készségépítésre helyezve a hangsúlyt, akkor tanulásod gyorsabb és hatékonyabb lesz és hamarosan megérkezik majd az első igazi sikerélmény is. Onnantól pedig azzal a jóleső érzéssel folytathatod a tanulást, hogy felülkerekedtél a félelmeiden.

Számomra a baleset utáni nap reggelén új nap kezdődött. Felkeltünk, megreggeliztünk, felöltöztünk és el kellett menni az oviba. Láttam Balázson, hogy munkába menet szívesen elvinne minket, de nem akarja erőltetni sem a dolgot. Én még előző este eldöntöttem magamban, hogy nem fogom hagyni, hogy ez az élmény elriasszon attól, hogy volán mögé üljek. Nagyon szeretek vezetni, ráadásul nem vagyok az a fajta ember, aki engedi, hogy a félelem kontrollálja az életét. Így hát előgurítottam öregecske, már nyugdíjazásra szánt autómat, amin annak idején vezetni tanultam, beültettem a gyerekeimet hátra, megnyugtattam őket, hogy nem lesz semmi baj. Aztán összeszorítottam a fogam, indítottam és az elmúlt évek rutinjával gurultunk szépen az oviba, mintha mi se történt volna. Elértünk a kereszteződéshez, ahol előző nap belénk jöttek, áthaladtunk rajta és mentünk tovább. És én csakhamar újra azon kaptam magam, hogy nagyon szeretek vezetni.