Tanuljon-e idegen nyelvet a gyerek?

A napokban azzal a felkéréssel kerestek meg, hogy elvállalnám-e a gyerek-angol foglalkozásokat a lányom óvodájában, mert tanár híján nem tudják elindítani a beígért nyelvórákat. S bár szívesen elénekelgetnék hetente egy-két órát egy csapatnyi lurkóval, mégis nemet mondtam a kérésre, mivel a gyerekek óvodai – illetve általános iskolai alsós – nyelvoktatása minden elvemmel és meggyőződésemmel ellenkezik. Én nem járatnám a saját gyermekemet ilyen foglalkozásra, nem lenne hát etikus, ha mások gyermekeit mégis angolul (vagy németül) tanítanám. Este aztán tovább gondolkodtam a témán és végeztem egy kis internetes kutatást is, amelynek eredményeként azt találtam, hogy a gyermekekkel foglalkozó szakemberek – pszichológusok, logopédusok, kisgyermekgondozók – többsége, valamint a statisztikák és a kutatások is velem megegyező véleményen vannak.

Mi a “dolga” a gyerekeknek óvodás korban?

Többek között Vekerdy Tamás, elismert gyermekpszichológus is számos helyen kifejti, hogy a kisgyermek dolga nem más, mint hogy gyerek legyen. Játsszon, szaladgáljon, ismerkedjen a környezetével, barátkozzon a kortársaival, meséket hallgasson és ezáltal tanulja, tökéletesítse a saját anyanyelvét. Sajnos azonban egyre inkább olyan korban élünk, ahol lassan már az óvodásoknak is órarendjük van, délutánonként foglalkozásról foglalkozásra rohangálnak, zenélnek, sportolnak, idegen nyelvet tanulnak, ahelyett, hogy a játszótéren engednék ki a gőzt, vagy anyával-apával kuckóznának otthon egy mesekönyvvel, vagy egy társasjátékkal. 

Ez a kérdés számos nevelési és személyiségfejlődési problémát is felvet, én azonban most szeretnék szorosan a nyelvtanulásnál maradni. Tanulmányok bizonyítják, hogy 10-12 éves korban semmiféle előnyt nem élveznek nyelvtudásuk szempontjából azok a gyermekek, akik már 3-4 éves korukban nyelvórára jártak azokkal a társaikkal szemben, akik csak 10-12 évesen kezdtek nyelvet tanulni. A kicsiktől ugyanis a nyelvtanulás – hiába történik játékos formában – sokkal nagyobb koncentrációt és odafigyelést igényel, így amit egy 3 éves éveken át sajátít el, azt egy 10 éves játszi könnyedséggel tanulja meg, ha a megfelelő módszerrel oktatják. Ezzel szemben ha a gyerek esetleg kötelességként éli meg a nyelvtanulást vagy úgy érzi nem teljesít elég jól a többiekhez képest – ami az eltérő idegrendszeri fejlettség okán ebben a korban könnyen megtörténhet –, akkor a nyelvtanuláshoz kötődő szorongás érzése bizonyosan gátolni fogja őt a későbbi tanulmányaiban.

Nyelvórára járjon a gyerek, vagy logopédushoz?

Sajnos az elmúlt évtizedben meredeken emelkedő görbén mozog az óvodás korban beszédfejlődés problémákkal küzdő gyermekek száma. A probléma spektruma elég széles, a viszonylag könnyen orvosolható pöszeségtől és raccsolástól kezdve a dadogáson át egészen a megkésett beszédfejlődésig igen változatos nehézségekkel kell megbirkózniuk 3-6 éves gyermekeinknek. A 2019-es statisztikák szerint a beszédhibával rendelkező gyerekek száma Magyarország számos területén már 50% felett mozog. Ez tehát azt jelenti, hogy 10 gyerekből legalább öt valamilyen hallható hibával beszéli a saját anyanyelvét, nem beszélve arról, hogy a digitális eszközök a mesekönyvek rovására történő térnyerésének “köszönhetően” átlagosan hol tart ennek a korosztálynak a szókincse. Mindezekből az adatokból számomra ésszerűen következik a kérdés: Kell-e idegen nyelv tanulásával terhelni a gyermeket, amikor éppen elég kihívással szembesül a saját anyanyelvének elsajátítása terén is? 

Mi a helyzet a kisiskolásokkal?

Gyakran felmerülő kérdés az is, hogy a kisiskolás (kb. 6 és 10 éves kor között) korú gyermekünk tanuljon-e idegen nyelvet. Ebben a kérdésben már jobban megoszlanak a vélemények, mint az óvodás korú gyerekek esetén, de én erre is kategorikusan azt mondanám, hogy ne. Ebben a korban ugyanis még szintén elmondható, hogy a gyermek nem fog jelentős előnyre szert tenni nyelvet nem tanuló kortársaival szemben, viszont számos fontosabb dologtól vonjuk el az idejét és az energiáját. Általános iskola alsó tagozatában a gyerekeknek meg kell tanulniuk írni, olvasni, számolni. Ha mindezek mellett még marad energiájuk valamire a nap végén, akkor az a mozgás és a játék kell legyen. 

Mi a helyzet a kétnyelvű gyerekekkel?

Fontosnak tartom, hogy kitérjünk a bilinguális, vagyis két anyanyelvű gyerekekre is, ugyanis őket szokták említeni a kisgyermekkori nyelvtanulás első számú “pro” érveként. Hiszen ha egy gyerek képes csecsemő korától kezdve két anyanyelv elsajátítására, akkor miért ne tanulhatna egy magyar anyanyelvű gyermek is idegen nyelvet? Azonban egy gyermek alap esetben akkor lesz kétnyelvű, ha a két szülője más-más anyanyelvet beszél és következetesen ezen a két nyelven kommunikálnak vele. Az ilyen gyerekek tehát egészen más nyelvi környezetben nőnek fel, mint egynyelvű társaik és a nyelvtanulás során lejátszódó idegrendszeri és kognitív folyamatok is eltérőek az egynyelvű gyerekekétől. Semmiképpen nem tekinthetőek tehát példa értékűnek olyan gyerekek esetében, akik heti pár alkalommal, 1-1 órát hallják a célnyelvet.

Mikor jön el a nyelvtanulás ideje?

Azt gondolom, a nyelvtanulás ideje 10-12 éves kor környékén érkezik el. Akkorra megtanulnak a gyerekek szépen és adekváltan kommunikálni, írni és olvasni a saját anyanyelvükön és képesek a hosszabb távú koncentrált figyelemre, amit a nyelvtanulás igényel. Ha ebben a korban olyan metódussal kezd a gyerek nyelvet tanulni, ami az egynyelvű oktatásra és a nagy mennyiségű, értett célnyelvi közlésen át történő készségépítésre helyezi a hangsúlyt, akkor az eredmény rövid időn belül látványos lesz, annak ellenére, hogy nem gyötörtük őt már egészen kicsi korában idegen nyelvű foglalkozásokkal.

Német nyelvtanulás otthon

Legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről, a német nyelv hatékony elsajátításának alapja az
egynyelvű tanulói környezet.

Videós tananyagaink a 100% német, 0% magyar elvet követve teremtik meg a tanuló számára ezt az egynyelvű környezetet, ami által ki tud alakulni a német gondolkodás, a szinte azonnali értés és a spontán beszéd.

Tananyagainkat a mintákon keresztül ki is próbálhatod. Kattints a lenti gombra!